Dead For Weeks

Fastrewind II.

• április 25: megkeresztelnek a lengyelek. Hívjatok Mateusznak. Készül Psepalanka tisztaszeszből cukorból és vízből.
• május 1: hosszú hétvégén otthon, szakít velem életem szerelme. Életem tavasza lefújva.
• május 10: lengyel cimboráim meglepetés welcome back "partit" rendeznek, kicsit esik csak jól, érted.
• május 10: délután piknik az asztrális tehénkolomp Zenit-metafizikai visszatetszésében
• május 16: retúr jegyet veszek Brüsszelbe május 20-21-re, mert The Dillinger Escape Plan/Meshuggah koncert lesz. Életem nyara meghírdetve.
• május 22: ellopják Sir Real Rippát. A C7 átok a szakítással együtt abszolút kiteljesedett.
• május 22: amerikai aperitivo. Jó barátságot építek ki a sörbonggal. Lelki feltámadás.
• május 27: skót lányok búcsúpartija, 1 euró/fél tequila. Lelki megerősödés.
• május 29: Adam búcsúpartija. Felismerése a ténynek, hogy jól érzem magam itt, és hogy igen kevés időm maradt.

Végső Állomás

Esteve egy igen csinos, '98-as, de egy éve nyolcvanezer kilóméterrel vásárolt A3-assal érkezett. Viszonylag hamar, a második héten letörték az egyik visszapillantótükrét. Aztán valamikor elmentek síelni öten, köztük egy brazil kölyökkel. A trip úgy nézett ki, hogy bemásztak az autópályára, ahol kurva nagy dugó volt, és az autópályára sorolás közben, miközben Esteve-ék a dugó okán álltak két sáv közt, szép lassan beléjük ment egy kamion. Az ügyet a sofőr egyből magáravállalta, szóval abból még nem volt baj. Aztán mivel egy kb. 2 km-es szakaszra át kell menni a Schengenben gyártott olasz-francia határon, a brazil srácot útlevél híján kiszúrták, és ott is rostokoltak kb. 2 órát, mire ki tudták magyarázni, hogy mi a helyzet. Dél körül elkezdtek síelni, és Esteve képes volt úgy esni, hogy letört egy darabot a természetesen csöppet sem szem előtt lévő bal metszőfogából. A kocc miatt azóta is kapcsolatban van a biztosítóval, aki először rá akarta kenni az egész ügyet a hivatalos rendőri jegyzőkönyv ellenére is. Vasárnap aztán sikerült, most aztán tényleg összetörnie a kocsit. Ne feledjük, ez a harmadik alkalom. Ráadásul, most az történt, hogy egy olyan utcában, ahol az autóját az ugyan kaotikusnak, de kvázi-biztonságosnak ítélt olasz forgalomban alaptalul bízó átlagpolgár simán az utca bal szélén hagyja, Esteve követett egy autót, ami balra kanyarodott egy kis utcába, de minden további indexelés, vagy lassítás nélkül, a visszapillantótükör létéről tudomást sem véve, vélhetően visszafordulás céljából tüstént visszakanyarodott, és Esteve, hogy ne neki menjen, balra rántotta a kormányt, és a parkoló autókat csókolta szájon az Audival, miközben a kanyargó arc természetesen lelépett a faszba. Lényeg, hogy a beismerten más hibájából történt esetet is megkérdőjelező biztosító az életben nem fog ezért fizetni. Az A3-as javításának számlája négyezerkettőszázvalahány euró, és akkor még nem is volt szó, a megnyalt parkoló autókról.

Aztán ne hagyjuk figyelmen kívül az imént bemutatott esetet Olekkel, törött szárkapocscsontjával és bokájával, valamint azzal, hogy az otthoni egyeteme visszarendelné "tudományos tehetetlensége" okán, ha a Socrates alapítvány (aki az ERASMUS-t csinálja) beleegyezik, hogy az eddig utalt pénzt ne kelljen visszafizetni. Ez a habot, azaz a június 14-i Rage Against The Machine koncertet is egy kisebb adag híg, sárgás libafosra cserélné a hazautazás miatt a tortát váltó, szépen rétegzet kompaktált műtrágya/szénás tehénszar-halom tetején.

Így tehát felmerül a kérdés: És velem mi lesz?

Mert ha csak az autósokat szopatja mélytorokra a balszerencse, akkor kiesem a tűzvonalból. Meg nekem már amúgy is megvolt az autósság büntetése. De ha nem? Vannak itt aggasztó jelek. A lakásunk száma hivatalosan 7. Viszont gondolom kifogytak a hetes számból a lakásszámjelzőpiktogramm-áruházban, úgyhogy egy enyhén elhomályosított 1-essel rendelkező 17-es piktogramm jelzi, hogy mi a helyzet. Ez már önmagában is gyanús. Az pláne gyanús, hogy a hetedik emeleten van a 13-as lakás. Meg ha a 17-hez hozzáadjuk a rendeltetés szerű hetet, és kivonjuk a kitörölni kívánt 1-et, akkor az máris huszonhárom. Az meg nyilván megint baj. Érted? Most buborékban járjak, vagy mifasz?

Olek ESETe

Miközben én épp a meccs felvezető köreit figyelem, Olek cimborám Sestierrenél alpinistáskodik. Két lengyel kollégájával szombatonként rendszeresen mászkálnak a hegyek közt, ez történik most is. Két lengyel kollégájával szombatonként rendszeresen eltévednek a hegyek közt, ez történik most is. Két lengyel kollégájával szombatonként rendszeresen köddel találkoznak a hegyek közt, ez történik most is. Mindennek  együttes következményeként hazaúton rövidítés gyanánt egy sziklafal jellegű utat választanak, mert a csekély látótávóság ezt járhatónak reklámozta feléjük. Aztán Olek lába alól az egyik sziklán kicsúszik a földdarab, Ő meg esik 4-5 métert, aztán gurul még egy kicsit. Ezután, minek utána sima húzódásnak titulálja az esetet, 6 órán keresztül, éjszakába nyúlóan jön le seggen a hegyről egy kilómétert szintben, mert a helikoptert nem merik bejátszani. Az ugyanis derék pénzbe kerülne, de persze utólag kiderül, hogy a biztosító fedezte volna. Aztán irány a kórház, ahol éjszaka nincs ortopédia, a traumatológián meg nincs hozzáértő orvos (mert Olaszország), ez pedig egy mezei kötözést és egy vasárnap reggelre érvényes meghívást eredményez az ortopédiára.

Vasárnap a kora reggeli Röntgen-sugár nem túl kialudt Olekre bukkan, de a reggelire elfogyasztott meleg gipsz és a törött bokáról és lábszárcsontról, valamint az esetlegesen szükséges műtétről beszámoló diagnózis hamar felébreszti. Én az esetet csak a reggeli kikászálódáskor tapasztalom, és nyilván felajánlom a maximális segítségemet. Segítek is azóta is, ahol csak tudok.

Kedden megtelefonáltatik, hogy pénteken MRi, és amint lesz szabad ágy, műtét. Közben persze szupermasszív vendégjárás, minden buliból jön delegáció, szinte minden lakásból jön beteggondozó, ügyeletes aggódó, filmek, magazinok, szopóskurvák, etc.

Pénteken megtörténik az MRi, valamint Olek megnyugtatása, viszont helyhiány okán csak hétfőn lesz műtét.

Hétfőn a műtét problémák nélkül lezajlik, Olek látja röntgenképeken, amint a csavarhúzó tolja le, tolja le Giancarlo Fisichellát. Hova tűnt Damon Hill?

Szerdán fél öt körül elmegyek meglátogatni, mert hétfőn és kedden is vizsgázom, valamint felhívni sem tudom. Mikor már a kórház kapujánál vagyok jelzi Esteve, hogy Oleket ma hazaengedik hét körül. Ettől függetlenül megpróbálok bejutni, de az olasz arcok meglepően szigorúan veszik a látogatási időt, aminek háromkor vége van. Pedig még szőlőt meg csokit is vettem. Aztán este ugye hazajönnek a közben hétfőn megérkező barátnőjével, és természetesen a sofőr Esteveval, majd mivel, ha épp nem szed fájdalomcsillapítót ihat, borozunk is egyből. Jókedély, vidámság, móka, kacagás.

Sir Real Rippa

Bemutatom a múlt hét szombati vásár fiát. Íme Sir Real Rippa:


Ez a kerékpár két évet ült börtönben előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért. Ti. fényes nappal, bohócjelmezben egy játszótér homokozójában belezett ki egy hatéves kislányt, majd két sarokkal odébb az elkötött beleket héliummal feltöltve lufikat gyártott, és kis pudlikutyákat hajtogatott belőle, majd 600 forintért eladta azokat. Aztán újratárgyalták az ügyet, és pillanatnyi elmezavarra hivatkozva szabadlábra helyezték. Úgyhogy meggondolandó mindenféle belékötés meg beszólás. Mindent lát, mindent hall, mégsem az Úr Isten.

A 3-2

Arról ugye már volt szó, hogy


Úgy nézett ki, hogy időben kimentünk, hogy tudjunk nézni jól, mert ugyan delle Alpi helyett Olimpico, de akkoris nagy meg olasz. A körülbelül tízezer kint várakozó juventino közt csak halkan kérdezgettük, hogy hol van az L bejárat, ami ugye a Milan szektorhoz visz. Az ujjak messze mutattak a stadiontól, de végülis igazuk volt, mert az L bejárathoz egy kb. 100-150 méteres kordon mögött lehetett eljutni. A rendőrség természetesen kint, annak rendje, módja szerint. Amikor aztán bementünk, összeállt, hogy a Milannak a stadion kb. tizenhatoda jutott, úgyhogy a helyzet 2-3ezer vs 30-40ezer. Ennek ellenére természetesen ment a szövegelés.

Aztán a bemelegítések után Sanyinak valami nemtudommije alkalmából nemtudomki egy hatos mezt adott át neki nagy ünneplések közepette, miközben a nagyon látványos statisztikáit sorolta a nagyon spíker. Nem igazán feszültem rá a témára, de nem sikerült kideríteni, hogy mi volt az. Aztán elkezdődött a meccs.

• 12. perc: 1-0 - Sanyi gólt lő
• 14. perc: 1-1 Inzhaghi egyenlít
• 31. perc: 1-2 Inzaghi dupláz, Mátyáska videóZ
• 45. perc: 2-2 Salihamidzic egyenlít
• 66. perc: Bonera piros lapot kap. A Milan ultrák elkezdik verni EGYMÁST. WTF???
• 80. perc: 3-2 Salihamdzic dupláz, Mátyáska videóZ

Érted. Hat éve nem volt több 3 gólnál Juve-Milan meccsen. Csak ott kell lennem. Summa summarum tehát: annak ellenére, hogy nem igazán érdekel a foci, azért erre rendesen beállt a vér a pucámba.

2 darab papír

Béláim az Úrban! Szerintetek mi ez:


Elárulom: a belépő életem tavaszára.

Lengyel Aperitivo

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.

2008. április 5. C7-es lakás. Nyolc üveg vodka. Egy közülük literes, a többi hetvenötös. Egy Żubrówka, hat Wyborowa és egy valamilyen olasz basz. Még tíz liter olcsó vörösbor, és néhány (20 körül) sör. Vagy egymillió zsíros deszka és kb. öt kiló különböző kolbász. Volt pár szép megoldás eddig is, de eddig ez toronymagasan viszi a pálmát. Ezek a lengyelek tényleg ismerik a légyhalálozás okát. Nyilván nem kell ecsetelni: meg-ké-szül-ttünk.

Itt jegyezném meg, hogy Olek megérkezte előtt Finlandia-rajongó voltam, de Olek hozott magával otthonról egy üveg Wyborowát, és ez ezzel meg is dőlt. Azóta a múlt szombatig Wyborowa-rajongó voltam. Szombaton viszont beköszöntött a Żubrówka-korszak. Emberek. Középiskolai tananyagban a helye. Tisztán szimplán odabasz, almalével meg talán a legízibb long-drink. Különben gyökeresen más íze van, mert ugyan ez is zabból párolt szesz, de tesznek bele egy szál bölényfüvet, amitől zseniális íze lesz.

Sok volt a fog. Volt itt mindenféle, de annyit azért biztosan lehet állítani, hogy az ERASMUS népszerűbb a magasínyűek, mint a normál fogínnyel rendelkezőek körében. Ráadásul a katalánok génjeibe bele lehet kódolva a hibás fogsor, mert a teljes populációból összesen két egészséges került ki. Mindegy. Lényeg, hogy a lányok az elvárásoknak megfelelően nem jelentettek jelentős veszélyt a wodka készletekre, és a masszív fogyasztók is összesen vagy 10-en voltak. Adam minden érkezővel megivott egy felest. Összeszámoltuk, hogy Olek és Ő megittak egy-egy üveg wodkát, én kb. 3/4 üveggel. Adam különben kész. Másnap úgy jött el délelőtt, mintha tegnap mi sem történt volna. Később beismerte ugyan, hogy a gyomrát azért érezte reggel, de összemérve Olek reggeli négy-ötszöri hányásával, még mindig mintha platinából lenne az emésztőrendszere. Én meg roppantmód örültem a kajának, mert anélkül valószínüleg halott lennék. Így viszont másnap nélkül megúsztam, igaz jó fáradt voltam vasárnap egész nap.

Fél nyolc körül kezdtek el érkezni az emberek, kilencre telt meg a lakás, és a konfliktusokat elkerülendő olyan tizenegy körül elkezdtünk induljt kürtölgetni. Fél tizenkettő körül sikerült kiüríteni a lakást. Utána irány a hétközben gayfellegvárként üzemelő Centralino-ba (hova máshova). Indulás előtt vártunk az emberekre az udvaron, ahol a gondnok elkezdte locsolni a füvet (éjfélkor bazmeg), és ez egy ellenállhatatlan dolog lengyelnek és magyarnak, mint két jóbarátnak, akik amúgy is ugye köztudottan együtt harcolnak meg isznak bort, hogy megzuhanyozzon benne. Szál boxerben nyilván. A társasház belső udvarán. Így esett tehát, hogy ma reggel a gondnok félrehívta Oleket, hogy megkérdezze a nevét, és, hogy hol lakik, a PoliTo-nak történő panaszkodás céljából. Én aztán a lenyűgöző szánalmas-megbánó arcomat elővéve odamentem bocsánatot kérni, de szerintem az én fejemre nem emlékszik. Valszeg csak ijesztgetett, de azért most vissza kell egy darabig venni. A para különben az volt, hogy ugyancsak szombaton, de koradélután a brazilok az egyik csaj, Debora születésnapját ünnepelték vagy 15-20-an az erkélyen, és állítólag ilyen erkélyről le-, meg folyosóra kihányások voltak, meg bezúzták a lépcsőházi hirdető-doboz üvegfalát, aztán a mi zuhanyzásunk már nagyon betett, függetlenül attól, hogy valószínüleg még éjfél előtt volt, hangosak sem voltunk, és ahhoz a partihoz közünk sem volt. Lényegtelen, megérte.

Olasz hülyeségek

Ha egyszer theitalianjob, akkor már nyúljunk száz százalékosan, íme tehát a small differences. - gondoltam első nekifutásra. Aztán rájöttem, hogy ez nem simán small differences, inkább egy csomó szokatlan dolog, köztük nagy számú olyan, ami előtt értetlenül állok. Persze nem ilyen sztereotíp szarok, mint a kaotikus közlekedés meg a kézzel-lábbal történő gesztikulálás, hanem igazi, A-minőségű jelentéktelen információ, aminek ismeretében viszont sokkal jobban átmehet a Torino-feeling. Minden okfejtő kérdésre univerzális válasz: Mert ez Olaszország.
Ecco:

• A gyalogosok is rendszeresen háromszínű stoplámpát kapnak.
  
  
• A gyalogosok háromszínű stoplámpája a kereszteződés méretével arányos valószínűséggel rendelkezik hosszú sárga periódussal, míg az autósok ugyancsak háromszínű stoplámpája egyáltalán nem.
  
  
  
  
  
  
• A buszt és a villamost leinted, ha azt szeretnéd, hogy megálljon. Ugyanígy, ha rajta vagy, és leszállnál, jelzed, különben nem áll meg. Ez egy logikus dolog. Ez is saját bőrről ismerős, egyik éjjel hazamenet az utolsó villamoson következő megálló gyanánt a tervezettnél három megállóval odébb sikerült leszállni. Akkor mondjuk amúgy sem tapasztaltam már teljes valójában a villamoson kívüli világot, de nem azon múlott.
  
  
• Nincs éjjeli tömegközlekedés. Éjfél körül indulnak az utolsó járatok (ez mondjuk erősen vonalfüggő), és talán fél hat körül az elsők.
  
  
• A TKV-n, (továbbiakban GTT) rengeteg női sofőr van. És ez róluk a 24. kromoszóma alapos ismerete nélkül is megállapítható.
  
  
• A GTT-n és a vonatokon is úgy néz ki az érvényes utazás, hogy megveszed a jegyet, aztán érvényesíted. A GTT havibérletet tehát az első használatkor, a vonatjegyet pedig felszállás előtt az állomáson valahol elhelyezett automatánál élesíted. A magyarság ezt természetesen beszopta, engem a bérlettel, Zsoltékat meg a vonatjeggyel kapták el, de mivel mindig volt jegyünk, és látszott, hogy értetlen külföldiek vagyunk, sikerült kimagyarázni.
  
  
• A metró gumikerekeken gurul, sofőr nélkül, és az ajtókon a kezét a csukódó ajtónál megsértő Maci azt mondja, hogy Ahiiiii!
  
  
  
  
  
  
• Tök nyugodtan és teljesen szabadstílusban hugyoznak az emberek az utcára. Értsd: az alja nyolc köbe. Mondjuk ez a telefonfülke-jellegű, félig nyitott piszoárok nagy számából ítélve nem is lehetne meglepő, de az.
  
  
• Simán felhúzzák idén is a nyugati fekvésű társasházakat, ahol természetesen a nagy erkély nyugatra néz.
  
  
• Apropó nyugati erkélyek: hatalmas függönyt húznak kívülről köréjük. Aztán hogy ne lássák, hogy milyen retkes lesz két nap után, lehúzzák a rolót, mert az minden egyes lakásban van.
  
  
• A 220-at ők is máshogy földelik, de úgy, hogy az sehogy se legyen jó. Itt a villában középen van egy harmadik pöcök a földnek. Ráadásul két különböző "tengelytávú" dugót gyártanak, és ennek megfelelően konnektorok közül is két fajta van. Igaz ugyan, hogy létezik mindkettővel kompatibilis konnektor, de nem törvényszerű, hogy ilyenekkel szerelik fel az épületeket.
  
  
  
  
  
  
  
• Margarin gyakorlatilag nincs. A középkategóriás vaj szobahőmérsékleten is kenhetetlen.
  
  
• A legtöbb sör pintes vagy félpintes üvegben jön. A dobozos annyira nem pop, mint otthon.
  
  
• Aperitivo. Már volt.
  
  
• Egyig pangás van minden partihelyen. Akkor elkezdenek szállingózni az emberek, kettő körül szokott elindulni a gépezet.
  
  
• Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző, de mindeképp akkor fasság, hogy itt a helye: két helyen is Torinoban az a bentlét feltétele, hogy fogyassz bent legalább 5 euróért. Nincs beugró, de nem engednek ki, ha nincs meg a pultnál kapott kupon. Jogos mindeki feje fölött a buborékban a WTF???.

Biztos lesz még, hirtelen ennyi.

Widgetelés

Ha esetleg van valakinek használható és szép és a usertől véletlenszerűen megjelenítő picasas widgetje, vagy át tudná hekkelni a flickr-est, hogy oda mutasson, az ne kíméljen.

The gulash, that's not gulash

Szombaton ugye tizenötödike volt. Adott az alkalom egy kis betyáros aperitivora.

Az aperitivo mint olyan egyébként egy éttermi "program", az a lényeg, hogy az esti órákban, kb. 7-től bemégy az étterembe, rendelsz valami nem alja italt, mondjuk egy üveg középbort, vagy esetleg egy rövidet, és utána zárásig svédasztal "ingyen", csak az italt kell kifizesd. Nem tudom, hogy ez általános olasz, vagy csak piemontei szokás, de itt elég népszerű.

Az egész másnaposan kezdődött el-ké-pesz-tő-en fosfaszlé időjárásban hétfőn délelőtt. Elterveztem, hogy a fűszerek, a hús, az edények és a Mátyáska főpróbája gyanánt legyártok egy kétfős adagot. Net reggel nincs, szótáram nincs, marhahús nem tudom, hogy hogyan van olaszul, úgyhogy lementem a boltba csukott szemmel rábökni egy nem csirke-húsdarabra, hogy abból kérjek fél kilót. Megtörtént. A tag elkezdett zsírpapírvastagságú szeleteket vágni, öröm. Az, hogy 60 deka lett, és 8.3 euró nem is lepett meg. Fűszer oregánón és bazsalikomon kívül semmi nincs, úgyhogy egy zsák hagyma és egy kevés szeletelt hússal a táskámban döntöttem el, hogy ha vért is izzadok, ebből akkor is pörkölt lesz. Olek hozott még otthonról némi csípős, piros színű paprikaőrleményt, aminek nincs köze a magyar pirospaprikához, és borsot is, oregánó meg bazsalikom pedig volt az albérletben, úgyhogy nekifutottam. Só helyett végig cukroztam a dolgot, és szerencsére csak a legvégén jöttem rá. És kifejezetten jó íze lett. Pörkölthöz persze a színét és az állagát leszámítva zéró köze volt, de főztünk alá rizst, és megettük Olekkel.

Aztán pénteken és szombaton bevásároltam már élesben. A Porta Palazzo balkáni hangulatú, de nagyon szimpatikus piacán találtam egy ilyen biobolt szerűséget, ahol egy nagy üvegen trombitafugákat és hallelujázó gyermekkórust hallva egy apró glóriával övezett feliratot találtam, mely azt mondta, hogy Paprika Dolce Ungherese (magyar édes paprika). Volt őrölt kömény is, meg biztos lett volna minden amit még tettem volna bele, de minden csak olaszul volt kiírva és beleszagolni nem lehetett. Meg kiderítettem, hogy mi a marha, és kiderült, hogy véletlenül marhahúsból csináltam hétfőn is az Izét. Szóval teljes harcidíszben mentem fel az albérletbe, ahol nem volt gáz. Zsolt volt olyan rendes, hogy beengedett hozzájuk, a végeredmény pedig egy elegendőnek még csak nem is csúfolható adag nokedli és egy hibátlan pörkölt lett volna, ha hibátlan lett volna a hús, de valószínüleg valami vén tehénből volt, mert két-három óra főzés után sem volt mindegyik darab tökéletesen omlós, de jó volt, csak nem zseniális. És a nép ette. Érdekes módon a brazil csajok vágták, hogy mi az a Gulash, náluk ezt is annak hívják, én meg elmagyaráztam, hogy a gulyás, az leves, de legalábbis zöldséges, krumplis főzelék, ezért lett ez a Gulash, that's not gulash.

Zsolt kapott otthonról pogácsát meg zserbót, ezeket szépen elfelejtette lehozni, de csinált palacsintát és az ugyancsak otthonról és Kristóftól kapott sok szalámiból meg kolbászból szalámis meg kolbászos kenyeret is építettünk. Volt még kétszer másfél liter bor (Vörös és Fehér, érted? Éééérted...) egy üveg zseniális törköly, egy üveg Vilmos meg egy üveg csinos ágyas pálinka. Nem sokáig húzták, de aki meg akarta kóstolni, az meg tudta. Voltunk vagy harmincan-negyvenen. Aztán egykor jött a szokásos automata lekapcs. Még egy óráig folytattuk gyertyákkal, aztán ki-ki klubba partizni vagy veszett drága pubba inni ment. Úgy időzítettem, hogy hazaérjek mire kezdődik a forma1, és hibátlan módon 5:20 körül haza is értem, aztán persze konstatáltam, hogy továbbra sincs áram. Ennek következtében az elképesztően tróger olasz "ismétléssel" kellett beérjem, ami úgy néz ki, hogy 40 perc alatt 3-szor random jelleggel tíz körös szakaszokat adnak le, aztán meg a díjkiosztó kettő percben. De ez már nem ide tartozik.

Sponda

Szóval úgy néz ki ez az egész, hogy én azt gondoltam, hogy emilyen Rotary-Club jelleggel mindenhonnan lesz egy-két arc. A Sponda Verde társasház válasza erre viszont a következő volt: "Faszt fiacskám! Faszt!"

Maga a Sponda Verde vagy három társasházat visz a környéken, az egyiknek ezek közül tényleg ez a neve, de asszem a szomszédunkban lévő hotelt is ők iránytják. Persze ez nem fontos. Mi egy négy lépcsőházas, (8 emelet)*2 db 2-szobás (3 fős) lakás + ugar tetőtér- típusú tömbben lakunk, amiről annak ellenére, hogy ez sem rendelkezik túl sok jelentőséggel, nem tudom eldönteni, hogy tégla-e vagy panel, de az biztos, hogy ház. Tömbház. Ebből két lépcsőház az ERASMUS-osoké, szóval a teljes kapacitás itt elvileg 96 fő. Ha jól tudom, akkor a másik (mármint nem az, ahol én vagyok) lépcsőháznak a tetőtere is be van építve, szóval plusz 6. Mondjuk szinte biztos, hogy nincs tele, de akkor is, 80-90 ERASMUS-os biztos lakik itt.

Ez persze jól hangzik, de tekintve, hogy nincs semmilyen közösségi placc, vagy ilyesmi, nincs sok jelentősége. Erősen klikkesedett a társaság. Ordas brazil kolónia van, van egy 20+ fős román sereg és katalóniából is van vagy 10 csak itt, a többi városbéliről nem is beszélve. Esteve például konkrétan csak aludni jár haza. Néha (kb. minden második nap) vannak természetesen házon belüli összejövetelek, amik miután leróttuk a szokásos házmesteri/tömbmenedzseri köröket, valami tróger elitklubban (mint mondjuk a Chalet) zárulnak, ami nekem nagyon nem adja. A tömbmenedzseri összetűzések kicsit veszélyesebbek, mert Ő tényleg el tudja rendezni, hogy az egyetem felbontsa a szerződést, és a 300 euró kauciót itthagyva kirúgjon a tömbből, de azért ehhez vagy valami elképesztő dolgot kell csinálni, vagy sokszor kell nagyobb partit rendezni. Viszont ha nem is megyünk ilyen messzire, rendszeres esemény, hogy lekapcsolja az áramot az adott lépcsőházban. Most épp a tegnapi este megtorlásának eredményeként nem tudok főzni, nincs gáz.

Szóval azért az a nagy bábeli zűrzavar nem igazán jellemző, de valahogy belecsöppentem egy olyan 15-20 fős társaságba, ahol vannak skótok, amerikaiak, mexikóiak, brazilok, és spanyolok. De mondom, az ittenieknek kb. a negyedét láttam még csak. Persze nekik könnyű volt, itt voltak már legalább két hete, mikor mi megérkeztünk, de sokan már a második félévüket, de legalábbis nem az első hónapjukat töltik itt.

A lakás abszolút korrekt lenne, ha nem 270 euróba kerülne, ha nem kőpadló lenne MINDENÜTT minden szőnyeg híján, és ha lennének függönyök. Így csak korrekt. Fürdő, WC, konyha, két szoba, két erkély a felépítés, kb 80-90 nm erkélyestül. Minden esetre még ki kell dekorálni valahogyan, egyelőre üresek a falak. Net ugye nincsen, bár néha tudunk csatlakozni a FortinoBalconyNet, a SecondShelfNet, esetleg a DoraWindow, szökőévente egyszer pedig a TableNet-hez, de erre egyáltalán nem lehet építeni. Eleve úgy néz ki a szituáció, hogy a litván srác, Donatas talált egy nyitott netet két pálcika erősséggel, és ráloptunk egy routert broadcastolni. Viszont párszor tudtam skypeolni, ami a másik lépcsőházban lakók számára default adott rendes DSL nettel nem kivitelezhető. Persze most lehetne beszólni, hogy net nélkül már szarni sem lehet, de az az igazság, hogy a helyes, gyors és könnyű szarás tutorialt a google-n találtam meg, és nem töltöttem le. Mondjuk szerintem vicces, hogy egyrészt egy műszaki egyetemmel állnak szerződésben, ahonnan nem kevés telekommunikációra spéciző arc jön, akiknek eleve a netEN kell dolgozni, másrészt pedig ezer különböző ország gyermekéről van szó, akik nyilván nem telefonálni fognak haza. Nem baj. Cserébe legalább van bidé a WC-ben.

Too late to apologize

Persze tudom, hogy általában az első hónap a legizgalmasabb, de mondjuk foghatom arra, hogy trendkilla vagyok, aki direkt csakazértsem erőlteti az egyenes vonalvezetést. Bár ami azt illeti, a lakásban többnyire nem lévő internet non-sense minősége, az ügyek intézése által ellopott idő, valamint a partitúraolvasás illetve annak következményeként átélt másnapi legalábbis fáradtság akár legitim kifogásokként is funkcionálhatnának, de lássuk be, eltrógerkedtem az elejét. Előbb-utóbb úgyis előkerül minden, aminek jelentősége van.

3 1/2 weeks

Most olvastam az újságban, hogy az a bohémia csimborasszója, amikor az ember 21 évesen ERASMUS-osként egy tanulószobában leég. Mármint a naptól.

REWIND SELECTA

• Első hét
  
  18.6 óra buszozás, sima lakásfoglalás, sétálás, Esteve (ejtsd Östeba) katalán lakó- és nem szobatárs megérkezte, sétálás, ügyintézés, ügyintézés, megismerkedés emberekkel, vásárolgatás, ügyintézés, jókora sétálás, ügyintézés, óráramenés, parti nálunk, tingli-tangli, vásárolgatás, roppant olcsó, és jó menza megtalálás, Olek lengyel lakó- és szobatárs megérkezte, parti a szomszédban, tingli-tangli, Scrubs nézés, turistáskodás lengyelekkel és egy lengyelfób lettel
  
  
• Második hét
  
  Rengeteg mászkálás, kevés ügyintézés, mérsékelt óralátogatás, két házmestert kihívó parti, ebből az egyik tömbmenedzsert kihívó is, megismerkedés emberekkel, XO, Chalet
  
  
• Harmadik hét
  
  Futballrajongás, hiszen Torino-Juve, másnap BL, mindez a Murphy's-ben, ügyintézés, órárajárás, egy középértékű és egy rendesen megszédülős parti, aperitivo a skót lányoknál

 

Aztán ez a negyedik.

Check 1 2